Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
/LIDA/ /lélekzct után kapkod/ Elértem! /egy kis csomagot ad Valetovnak./ Egy kis utravaló. Nem káros az egészségre. VALETOV: Köszönöm, kedves. Sok boldogságot kívánok magának mind a családi, mind a magánéletében. LIDA: Hogyan? VALETOV: Ha férjhez megy, majd megérti, /megcsókolja/ LIDA: Na tessék, már megint... VALETOV: Igen, már megint, de csak tiszta szívből, /sóhajt/ Mit tegyek, ideje bucsuzkodni. Jaj, nekem, semmi sem maradt, a füttyszó hiv, a szerelvény megremeg, a levegő borzong. Pokrovszk szertefoszlik. S hol van már a város, apáim földje, s hol a szivemnek oly kedves pokrovszkiak? Isten veletek! Ó, micsoda érzés-áradat!! Sírni szeretnék, keblemre ölelni mindenkit! A látszat mögül előtűnik a valóság, a lényeg és a zavarodottság könnyei. Sziromjatnyikék! Vigyázzanak egymásra! Levkojevék! Ne égessék el teljesen magukat az állam szolgálatának lángjában! Lazítsanak! Palcevék! Maguk is lazítsanak! Belefáradtak a feszültségbe. Hadd pihenjenek az azcizmok! És maga, a patikusok legbölcsebbike, a türelmes férjek legtürelmesebbike! A lehetőségekhez képest - kitartás! /Nyepotockij hangosan sóhajt./ Gyina! Rejtélyes teremtés! Magának nem tesz jót a magány! Nézzen oda, ott áll maga mellett egy ember, aki meg tudná fejteni a maga rejtélyét. Nocsujev! Magáról beszélek. Kimerítette, leteperte magát az alaptalan dicsfény, az éjszaka császárának hamis szerepe. Elég volt. Mától fogva legyen önmaga, hiszen maga erényes családapa is lehetne. Egy magához méltatlan, könnyelmű nőcske hagyta el, aki nem tudta értékelni. Szégyellheti magát az ilyen nő. Maga 54