Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

/NOCSUJEV/ lélek!

PALCEV: Hasonló optimális íaltételek mellett nem nehéz Don Jüanná válni.

I

NOCSUJEV: jó, jó* de igy becsapni az embert! Reszketett

a hangja, összeakadt a két keze. Komédiás!

LEVKOJEV: Mit is akarok mondani? Senki sem pártolja a

kicsapongást. De ha más szemszögből vizsgáljuk a dolgot, Zara Petrovna, szerfölött banális nő. Akárhogy is vesszük, Valetov városunk dicsősége, a pokrovszkiak büszkesége. S mi lett. volna, ha ettől a csapástól megtört és kihunyt volna? Kicsit szélesebb látókör kellett volna ide, nem elég csak a szájüregbe nézni.

NOCSUJEV: A tömésekig.

LEVKOJEV: És Rafaeljev? Hm? A legközépszerübb egoista,

akit valaha láttam.

GYINA: Nocsujev! Robert! Zenét nekünk! Valami tempósat... lehet akár charleston is. Ki kell tombolnom magam.

NOCSUJEV: Egy pillanat, /komolyan/ Nem. Gyina, most. nem

olyan a szituáció.

/Halkan hallatszanak a jólismert szinkópák./

GYINA: /Valetovhoz lép/ Nem jön táncolni?

VALETOV: / legyint egyet/ Félek, nem vagyok éppen táncos

kedvemben.

GYINA: Jöjjön! Magának uj ritmusra van szüksége. Tomboljuk ki magunkat. Repüljünk!

VALETOV: Tánc... főnix... feléledni a porból... újból

felrázni a földgolyót.

/Táncolnak./

GYINA: Tudja, az előbb'-nagyon szégyelltem magam.

VALETOV: „ Miattam?

GYINA: A nők miatt. De kérem, ne Ítéljen elhamarkodottan. A pokrovszki nők nem mind ilyenek. /Táncolnak./

NOCSUJEV: /Rafaeljevnak/ Mit játszotta meg magát? Őr-47