Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

/NYINA/ her. Ha legalább vigyázna magára egy kicsit.

SZIROMJATNYIK: Nem vigyáz.

/Levkojev legyint./

NYINA: Képtelen rá. Tehát ez is rám hárul.

VALETOV: I-igen... ilyen önfeláldozás...

NYINA: /könnyű mosollyal/ Mit tegyek? A feleség az

feleség.

SZIROMJATNYIK: /bemutatja Palcevet/ Ez a férfiú pedig szakmabelije. Irodalomtanár.

ANNA: Nem csak az. Publicista és kritikus is.

SZIROMJATNYIK: És egyébként nagyon okos ember. Ő Borisz

Anatoljevics Palcev.

VALETOV:: Hát 6 az! Rögtön gondoltam.

PALCEV: Valóban? A feleségem, Julia Lvovna.

VALETOV: Erre is rögtön rájöttem.

JULIA: Valóban?

VALETOV: Van magukban valami közös vonás. De komolyan.

Maguk...

JULIA: Én inkább csak olvasok. Németül.

VALETOV: Felolvasóestéket tart?

JULIA: Ne-em. /rövid szünet, után/ Csak úgy, magamnak.

Szereti Heinét?

VALETOV: Teljes szivemből.

JÚLIA: Azonkivül kollégák is vagyunk. Tagja vagyok

annak a szakkörnek is, melyet a férjem vezet. VALETOV: SzÍvből örvendek. /megpillantja Nyepotockijt/

Jó estét.

NYEPOTOCKIJ: Nyepotockij vagyok.

VALETOV: /Gyinára néz/ A felesége?

NYEPOTOCKIJ: Nem, nem az enyém.

GYINA: Egyébként - senkié.

VALETOV: És hol az ön felesége?

NYEPOTOCKIJ: Gyengélkedik.

VALETOV: Remélem, nem komoly.

NYEPOTOCKIJ: Nem végzetes. Általános gyengeség.

VALETOV: Fel kellene erősíteni. /Gyinához/ így tehát

ön...?

39