Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
/VALETOV/ Hálás köszönetéin a kedves házigazdának. Sajnos, kicsit eltévedtem, gyermekkorom városa oly viharosan változik, hogy elvesztettem a tájékozód óképességemet. SZIROMJATNYIK: A feleségem, Anna Grigorjevna. VALETOV: örvendek. SZIROMJATNYIK: Ő a könyvtárunk lelke. Valetov régi propagandistája. VALETOV: Hálás vagyok a jóságáért. ANNA: Önnek nincs szüksége propagandára. Anélkül is népszerű. Mindenki ismeri. VALETOV: Ugyan, hagyja. Zavarba hoz. LEVKOJEV: /Palcevnek/ Szerény. Ez javára szól. SZIROMJATNYIK: Szemjon Tyimofejevics Levkojev. Igazgatóhelyettes. VALETOV: /összecsapja a kezét/ Nocsak/ őszintén örülök, hogy sikerült egy kis időt szakítania. LEVKOJEV: Igen. Személyesen akartam üdvözölni városunk hires emberét. Feleségem, Nyina Ivanovna. Tanárnő. NYINA: Már nem. Már csak feleség vagyok. LEVKOJEV: Na-na. Többek között népi ülnök is. VALETOV: Vagy úgy. NYINA: Ez más, nem az igazi. Természetesen örülök a tisztelet és bizalom e tanujelének. De ez nem az igazi. Újabban gyakran vagyok egyedül. S ez nem könnyű. Nem mondom, hogy unatkozom, gondolkodó ember természetesen nem unatkozhat egyedül sem. És nem is érzem magamat megrövidítve vagy megbántva. De hiányzik a régi lázas tevékenység. A tartalmas élet. A szenvedélyekkel teli élet. De mivelhogy Levkojev felesége lettem, ezt kellett választanom. LEVKOJEV: Én nem kértem tőled. NYINA: Valóban nem kérte. De segítenem kell neki. A feleség az feleség. Az ő vállán túl sok a te-38
