Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

SZIROMJATNYIK: Kérem, én barátkozó természetű ember vagyok.

Hozzászoktam, hogy körülöttem mindig pezseg az élet. Már csak azért is, mert a közjegyzői hivatalban mindig a szenvedélyek epicenturmában vagyok. A jogász élete felettébb robbanékony... Ezenkivül a különböző kázusok kifejlesztették bennem a különleges tapintatot* Sőt, újabban diplomata hajlamokat kezdek felfedezni magamban. Például, hogy ne menjünk messze, nemrégiben egy anya és leánya osztoztak a vagyonon...

ANNA: Fjodor Danyilovics, térj vissza Valetovra.

SZIROMJATNYIK: De hiszen róla már mindent elmondtam. Mihelyst

belépett az irodába, azonnal megéreztem: valami van a levegőben. Munkám során kifejlődött, bennem valami egészen különleges szimat. Bejött, és azt mondta: "Nevem Valetov."

JULIA: És ha csak ál-Valetov?

SZIROMJATNYIK: Ugyan már! Kgy jogászt igy nem lehet átejteni.1

Mi bámulatosan körültekintők vagyunk. Megvizsgáltam minden iratát. Valetov volt, testestőllelkestől. A születési anyakönyvi kivonatáért jött. Mármint a másolatért.

LEVKOJEV: De minek neki amásolat?

SZIROMJATNYIK: Ki tudja? Azt állítja, hogy az eredeti elveszett. De én villámsebesen felmértem a helyzetet, és rájöttem, hogy ez csak ürügy. Nagyon helyes, mondom neki. Holhap átnyújtom önnek a másolatot. De van egy feltételem: a másolatot csakis este kapja meg, nálam. Szerény kis a la fourche. Magamban pedig azt mondom: meghiszem azt, kedvesem, neked nem a másolat kell, hanem Rafaeljeva.

GYINA: Na, maga aztán alaposan melléfogott. Elég csak

ránézni Rafaeljevára, hogy minden világos legyen.

PALCEV: Nem lehet azt mondani, hogy Valetov érkezését

36