Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
Nocsujev, Nyepotockift'*, Bejön Levkojev éa a feleségei LEVKOJEV: Jó estét, jó estét, SZIROMJATNyÍK: Na végr»! LEVKOJEV: Elnézést a késésért. Halaszthatatlan ügyek, JULIA: Ugyan, lazítson már egy kicsit. Rossz magára nézni, látszik, hogy mennyire fáradt. LEVKOJEV: Őszintén szólva,pokolian fáradt vagyok. ANNA: Képtelen okosan élni. NYINA: Mindig ilyen. Ő már csak ilyen ember. Most is amikor jöttünk, valami tűz ütött ki. Kiabálás, tömeg tűzoltóiecskendők. Még körül se tudtam nézni, de ő már ott volt legelői. JULIA: Ó, az életét kockáztatta! /Levkojev legyint./ SZIROMJATNYIK: Mit szól a mai vezércikkhez? Reggel óta mindenki erről beszél. LEVKOJEV: Teljesen fölöslegesen. Minél kevesebb az elsietett Ítélkezés, annál jobb. SZIROMJATNYIK: De mégis, engedjen meg egy szerénytelen kérdést: mit hallani ezzel kapcsolatban "odafent"? NYINA: Galambocskám, legalább egy órára, egy félórácskára hadd ne gondoljon szegény a politikára. Kérem, ne sértődjék meg, de reggeltől estig ezzel foglalkozik. ANNA: Fjodor, csillapodj. LEVKOJEV: S hogy van Róza Jevgenyevna? Betegeskedik? NYEPOTOCKIJ: Igen, betegeskedik. LEVKOJEV: Felettébb sajnálatos. Akkor feküdnie kell. Rafaeljevék még nincsenek itt? GYINA: Amint látja. Félek, hiába is várunk rájuk. LEVKOJEV: Gondolja? Nagyon úgy fest a helyzet. És hol a magas vendég? SZIROMJATNYIK: Majd megjelenik. Már elő is készítettem neki a kért másolatot. LEVKOJEV: S hogyan tudott ilyen gyorsan kapcsolatot teremteni vele? 35
