Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

/RAFAELJEV/ tos élőt, az útvesztők és a nagy sikerek. A sikerei csak fiatalítják, a bukásai pedig értelemmel telnek meg. ön a sors féltett, elkényeztetett gyermeke. Országszerte éneklik a dala-, it. Ne is kérdezzen semmit, Valetov... ön sohasem érthet meg engem.

VALETOV: Egy szót sem többet^ Rafaeljev. Higgye el,

álmainkban, kudarcainkban testvérek vagyunk. Igyekszem mindent a lehető legjobban csinálni. Jöjjenek el bátran a közjegyzőhöz. Nem fogok Pokrovszknak csalódást okozni.

RAFAELJEV: Köszönöm. Hinni akarok önnek. Viszontlátásra.

VALETOV: Viszontlátásra.

RAFAELJEV: /az ajtóban/ Kérem, mondja meg mégis...

VALETOV: Mi az, barátom?

RAFAELJEV: Mondja, nem adott neki beceneveket?

VALETOV: Kinek?

RAFAELJEV: A feleségemnek.

VALETOV: Uramisten! Milyeneket!?

RAFAELJEV: Például - "Micky-M0use".

VALETOV: Uram, egek!

RAFAELJEV: /reménykedve/ És "bestia”?

VALETOV: Az ördögbe is!

RAFAELJEV: /kis szünet után/ Hát akkor az esti viszontlátásig.

VALETOV: Az esti viszontlátásig.

RAFAELJEV: Egy asszony becsületét!. biztam magára.

/elmegy/

Függöny.

4. jelenet'.

Sziromjatnyikéknál. Az asztal szépen megteritve. Ünnepi hangulat. A házigazdáékon kivül jelen vannak Palcevék, Gyina,

34