Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

/VALETOV/ nők segítségével némiképp meggyorsíthatom a

folyamatot.

RAFAEUEV: ön azt irta, hogy egyáltalán nem is akart hazalátogatni.

VALETOVí Igen, ezt Írtam. De ez a levél annyira zavarba hozott, hogy nem mertem az Úgy elintézését a levelezésre bízni. S mivel az útvonalam nagyon közel esett Pokrovszkhoz, hirtelen eldöntöttem: leszállók. Mint egy rossz novellában.

RAFAEUEV: /bánatosan/ Ki számíthatott erre?

VALETOV: Senki. Én magam is a váratlan elhatározás előtt.

egy órával még nem is gondoltam ilyesmire. Fogtam magam, és leszálltam a vonatról. Ott álltam egy ismeretlen peronon. Aztán vettem egy jegyet a helyiérdekUre. Megvártam. Három óra sem telt el és újra őseim földjére léptem.

RAFAEUEV: Váratlan megjelenésével mindent összekavart.

VALETOV: Ezzel nem érthetek egyet. De igyekszem a lehető legrövidebb idő alatt véget vetni az Ügynek. Már sikerűit is beszélnem a közjegyzővel.

RAFAEUEV: Tudom.

VALETOV: A közjegyző igazán kedves ember. Meghívott

a házába, ahol ünnepélyesen fogja átnyújtani a másolatot. Vagyis mára à la fourche-ra vagyok hivatalos.

RAFAEUEV: Ezt is tudom. Mi is meg vagyunk hiva.

VALETOV: Nagyon boldog lennék, ha találkozhatnék a

feleségével. Legalább kifaggathatnám erről a levélről.

RAFAEUEV: Nem, Valetov, maga ezt nem teheti meg.

VALETOV: S ugyan miért nem?

RAFAEUEV: Mert ott mindenki csak erre vár.

VALETOV: Hogyhogy mindenki?

31