Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

iAFAELJEV: Zara Petr óvnának vagyok a férje.

VALETOV: Remek.

RAFAELJEV: Hogyhogy remek? Hogyan - ön nem is emlékszik?

Együtt nyaraltak a Krímben,

VALETOV: Várjon csak, várjon... Zara Petrovna.... Ó,

Istenem! Tehát ön a férje?

RAFAELJEV: Természetesen. Én vagyok Rafaeljev.

VALETOV: Ezzel kellett volna kezdenie. Már hogyne emlékeznék rá. Nemrég írtam neki egy levelet.

RAFAELJEV: Tudora.

VALETOV: Annál jobb. Olvasta?

RAFAELJEV: Ahogy megtudtam, hogy ön a városunkban van,

elolvastam.

VALETOV: Már előbb meg kellett volna tennie. Egy szerény kéréssel fordultam az ön feleségéhez. És szerfölött különös választ kaptam.

RAFAELJEV: Valetov, ön egy asszony jóhirét tartja a kezében.

VALETOV: Dehát mi történt? Hiszen én az ön feleségétől

egy jelentéktelen apróságot kértem, a közjegyző nevét és címét, semmi mást. S képzelje, kapok egy rejtélyes levelet, /táskájában turkál/ Megőriztem arra az esetre, hátha kapok rá valami magyarázatot. Itt van. Kérem, hallgasson meg belőle egy részt /olvas/ "S mondja, minek magának a közjegyző cime? Ugyan minek? Micsoda ördögi raffináltság rejlik kérésében! Micsoda gonosz irónia! Nos, Valetov, én nő vagyok, megértem önt... félszavakból is...” /elrakja a levelet/ Ért maga valamit az egészből? Ha nem is a félszavakból! Én, kérem, le vagyok taglózva. Most mondja meg, hol itt az irónia? A raffináltság? Mit jelent az, hogy minek nekem az a cim? Egyszerűen szerettem volna, ha a közjegyző elküldi a születési anyakönyvi kivonatom másolatát, és reméltem, hogy az ön nejé-30