Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

VALETOV: 'Igen, Valetov vagyok,

RAFAELJEV: Gleb Aleksze jevics, a költő?

VALETOV: Gleb is, költő is.

LIDA: Na, igya meg a teáját, /kimegy/

VALETOV: Viszontlátásra, angyalkám. /Raf acljcvnek/

Teával gyógyítom magam. A napokban nagyon rósz* szül voltam. Itt, az Önök Pokrovszk hoteljában étkezem, az első emeleti étteremben. Egyik este elfogyasztottam egy tyúkot, amely, mint később kiderült, igen hosszú és dolgon életet élt.

RAFAELJEV: Egy nagyon bonyolult ügyben jöttem önhöz.

VALETOV: Ez csak nekem baj, kedvesem. Mindehol csak U-gyek. Kérem, foglaljon helyet. Sajnos, a bort már megittuk ezzel a kisasszonnyal. Tudja, egy kellemes beszélgetés során az idő sokkal gyorsabban telik. Szörnyen utálom a szállodai szobákat. A magány.veszélyes bennük. Szomorú gondolatokat ébresztenek. A közelgő öregségre figyelmeztetnek.

RAFAELJEV: Kérem, hallgasson meg.

VALETOV: A könyvtárból jött?

RAFAELJEV: Nem.

VALETOV: Értem. Akkor a kulturházból?

RAFAELJEV: Nem, semmi ilyesmiről szó sincs. Én a leltározási osztály munkatársa vagyok.

VALETOV: Aha. Nagyon tiszteletre méltó foglalkozás. S

mi vezérelte hozzán? Talán titokban verseketi ir?

RAFAELJEV: Nevem Rafaeljev.

VALETOV: Úgy.

RAFAELJEV: Semmit sem mond önnek ez a név?‘

VALETOV: Emlékeztet... valami hírességre... itt van a

nyelvemen... Ra-fa-ek <*«'

RAFAELJEV: Én Rafaeljeva férje vagyok.

VALETOV: Á, eszerint házasember?

29>