Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
PALCEV: /mosolyogva/ Szirén! NYEPOTOCKIJ: Ez a szakmája. NOCSUJEV: De micsoda hanglejtés! Ruhákat ajánl, de úgy, mintha ő közben vetkőzne. JULIA: Miket beszél! Kern véletlenül hagyta el magát a felesége. NOCSUJEV: Mit csináljak? Az ő hibájából történt. JÚLIA: Hallgasson már, maga Casanova. NOCSUJEY: Meg kellett volna tanulnia a megbocsájtás erényét. ANNA: Hogyan bizhattak magára egy leánykórust?! NOCSUJEV: /csodálkozva/ Magam sem értem. JULIA: Kalandor. Mit akar tőlünk? /Az üzletház felé biccent/ Ott van magának Gyina. Mindketten Bzabad emberek. Eszményi duó. NOCSUJEV: Ugyan már, micsoda duó lenne belőlünk? Mi Gyinával olyanok vagyunk, mint két szabad lövész. Két vadász, vagy mondhatnám, mint két pásztor a szerelem vad legelőjén. JULIA: Boldogtalan! A szerelem megismételhetetlen. NOCSUJEV: Én viszont művész vagyok. Szeretem a sikeres ismétléseket. JULIA: Maga egy szörnyeteg. ANNA: Ugyan már, ez teljesen mindennapos. Fiatal ember tulajdonképpen. Még forrásban van. NOCSUJEV: No de hogy Zara Petrovna! Ki gondolta volna! Hihetetlen. Amalgám. Fúrógép. Csipeszek. JULIA: "Nem tudom, mit jelent, dass ich se traurig bin". Csak Heine tudott igy irni a szerelemről. NOCSUJEV: Nemcsak ő. JULIA: Eredetiben kell olvasni.•• /Megjelennek Levkojevék. Szerény méltósággal./ Ó, istenem, ...Nyina Ivanovna! PALCEV: Szemjon Tyimofejevics! /érdeklődéssel/ Hazafelé? 11
