Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
NYINA: Rábeszéltem, hogy menjünk a «.éren át. Hadd szivjon egy kis friss levegőt. LEVKOJEV: Jónapot, jónapot. Nagyon örülök. Kinek van ideje levegőzni? Hát bizony, ilyen az élet, az embernek önmagára nem marad ideje. NYINA: Ez az életforma viszi majd a sírba. NOCSUJEV: El fog égni, s lesz-e köszönet érte? LEVKOJEVí Hát, ha őszinte akarok lenni, bizony meg kell mondanom: pokolian fáradt vagyok. PALCEV: És mit szól hozzá a főnökség? NYINA: Azok odafenn csak örülnek annak, hogy minden teher az ő vállán nyugszik. LEVKOJEV: Na-na. Ott is vannak jó emberek. NYINA: Persze, neked mindenki jó. LEVKOJEV: Na-na. NYINA /Nyepotocki.jnak/ Maga szerint hogy néz ki? NYEPOTOCKIJ: Lefogyott. NYINA: Két végén égeti a gyertyát. LEVKOJEV: Na-na. Nem kell állandóan rólam beszélni. Hol van Fjodor Danyilovics? ANNA: Mindjárt jön. Benn maradt még az irodájában. LEVKOJEV: És Róza Jevgenyevna? Gyengélkedik? NYEPOTOCKIJ: /széttárna a karját/ Gyengélkedik. LEVKOJEV: Akkor feküdni kell, feküdni. S mi hir Rafaeljevékról? NOCSUJEV: Nos, hát... berontott hozzám: "Nagyon fontos számomra az ön tanácsa, a tapasztalata.•." NYINA: Megfoghatatlan. NOCSUJEV: Reszketett. LEVKOJEV: És valóban - Valetov? NOCSUJEV: Valetov. JULIA: Megőrülök. LEVKOJEV: /elgondolkodva/ Hires ember. NYINA: A "Verócska" szerzője. LEVKOJEV: Igen, többek között a "Verocská"-é... És ráadásul földink is. Pokrovszki. 12
