Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
ZARA: Megmondtam. Ez számomra szent. RAPAELJEV: Aha, szent! Ez a cetli? ZARA: Arkagyij! Viselkedj, kérlek! RAPAELJEV: Könnyű azt mondani. ZARA: Ha nem becsülöd saját magadat, akkor más sem fog becsülni. Nem megfutamodnod kell előlük, butuskám, hanem elébük menni! Bátran. Büszkén. Felemelt fejjel, mint egy király. Értsd meg végre, te vagy a győztes. Az asszonyért vivott hősi párbajban, ahol az életünk volt a tét, te győztél. RAPAELJEV: /elgondolkodva/ Azt mondod? ZARA: Hát ki mellett maradtam? RAPAELJEV: Igen, ez igy van. De - bestiának nevezett. ZARA: Igen» bestiának. RAPAELJEV: Borzasztó. ZARA: Ugyan már, hagyd abba a hülyéskedést, hisz végül is téged választottalak. RAPAELJEV: Aha, szóval mégiscsak felmerült a választás problémája? ZARA: Ilyet is csak te kérdezhetsz. Szörnyű napok voltak. De én, akárcsak egy hűséges kutya, megszoktam a gazdámat. RAPAELJEV: Na és ő? Szenvedett? ZARA: Ezt is csak te kérdezheted. RAPAELJEV: /hamis sajnálkozással/ Szegényke! ZARA: Sajnálhatod is. RAPAELJEV: Kétségtelen, sajnálom. Nem vagyok vadállat. No, de mégis? Hogy voltál képes... ZARA: Képes voltam és kész. ífe is beszéljünk többet róla. Talán majd egyszer. Később, Valamikor. Most ez még egy nagy, nyitott, vérző seb.,. RAPAELJEV: Akár hiszed, akár nem, most egészen más szemmel nézek rád. Teljesen félreismertelek. ZARA: Én magam sem ismertem magamat. RAPAELJEV: Mintha csak tegnap lett volna, hogy először 9
