Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
ZARA: Fel a fejjel, barátom. RAFAELJEV: Folytasd! ZARA: Mikor olyan elgondolkodó, lirai, gyengéd hangulatban volt, azt mondta nekem: Micky Mouseom. RAFAELJEV: /gúnyosan/ Ó, milyen megható! ZARA: /szelíden/ Megható, bizony, drága barátom. RAFAELJEV: Ez lehetetlen. Sőt, kibírhatatlan. ZARA: Úgy látszik, igy rendelte a sors. RAFAELJEV: De hiszen ez tragikus. ZARA: Az a jó. RAFAELJEV: Tessék? ZARA: Végre téged is ér valami megrázkódtatás. RAFAELJEV: De hiszen szenvedek. ZARA: Együtt érzek. RAFAELJEV: Ettől megkímélhetnél. Legjobb lesz, ha elutazom Kar éliába. ZARA: Tessék, már megint kezdi... RAFAELJEV: Igen. Karéliába. Ott sok az erdő. Itt nincs hova mennem. Üldöznek. Gúnyolnak. Örülnek, hogy iíárba taposhatnak. Kitaszított vagyok, pária. Levkojevék már vendégségbe sem jönnek hozzánk. S most, hogy igy összetörtél... ZARA: Összetörtelek? Te bolond vagy. Én felemeltelek téged. RAFAELJEV: Mivel? A házasságtöréseddel? ZARA: Igen. Most mindenki irigyel téged. I-ri-gyelnek. Nem világos? Egy ilyen hires embertől tért hozzád vissza a feleséged. RAFAELJEV: És ő - nem akart elengedni? ZARA: Tökfej! Hát mit gondolsz, miket ir a leveleiben? RAFAELJEV: /megint kiabál/ Még Írni merészel? Mutasd azt a levelet! ZARA: Soha, barátom. RAFAELJEV: Miért? 8
