Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)

TINA - Tegnap óta, Stefan... Többé nem nyúlhatsz hozzám, nem érinthetsz így. Mert tegnap, Stefan...

STEFAN — (nem figyel rá) Megpróbáltam rád gondolni. De már nem tudtam, hogy nézel ki, milyen vagy, abban se voltam biztos, hogy egyáltalán te vagy-e az. Figyelj csak, Tina! Olyan voltál, mint aki kiköltözött a világból.

TINA - Tegnap, Stefan! (Húzza a fiú haját, fájdalmat okozva neki.) Az ember néha meghal anélkül, hogy kivinnék a temetőbe. Az ember néha gőgből öli meg magát, a saját büszkeségébe pusztul bele. — A nagy gesztus, Stefan. Mint a moziban. Amikor a játékos egyedül, mindenkitől megmosolyogva, kilép a kaszinóból, a csatornába pöccenti az utolsó, elfelejtett zsetont, és aztán a szobájában, miközben morajlik a tenger, és csak egy hozzá hasonlóan magányos gyertya pislog nyugtalanul, a halántékához emeli a revolvert — és egyszerre minden világos lesz. — És mi hiába látjuk nem sokkal később a színészt egy másik filmben, ahol ragyogó szemű győztest alakít — ez semmit sem változtat azon, hogy egy másik életben már meghalt. - Érted ezt, Stefan? Értsd már meg: neked én tegnap meghaltam.

STEFAN — Kényszerítettek? Rávettek, hogy megtagadj engem?

TINA — Maradjunk csendben, Stefan. Ne kérdezz semmit.

STEFAN — Mit műveltek veled? És kicsoda?

(TINA átöleli, magához, magára húzza.

És megmondja neki.

És aztán fekszenek némán, mozdulatlanul, mint akiket leütöttek. STEFAN és TINA hosszú időn át fekszenek, rezzenés nélkül.

Ekkor STEFAN felugrik,és megpróbál a vaslétrán felmászni a kéményre. De akárhogy igyekszik, nem éri el az alsó fokot. Végül összekotor valamennyit a szanaszét heverő lomból, felhalmozza. - És most már sikerül a terve. De ekkor már ott van mellette TINA, átkulcsolja a lábát, húzza.

És ekkor STEFAN végre felüvölt.

És ki akar szabadulni TINA szorításából, mindenáron. De a lány makacs. így aztán egymásra zuhannak; szinte úgy tetszik, mintha ütni akarnák egymást. De csak összekapaszkodnak; arcukat elrejtik egymás elől, de el nem engedik egymást.)

TINA — De hát én elhiszem neked, hogy bátor vagy, hogy odafentről, a magasból is mernél... De mi értelme van ennek? Ó, Stefan! Onnan fentről nézve olyan kicsik vagyunk. És mire jó ez az egész? Stefan!

48