Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
HERBERT — Mi kettőnk között minden tisztázva volt, Monika, az első perctől. Soha nem keltettem benned reményeket. — Én itt nem maradhatok. — Ezt szavakkal nem lehet elmagyarázni. Ilyen az élet. A történelem. Az ember megszokásai. Te sem számíthattál rá, Monika, hogy én örökre itt maradjak. Ilyet nem is kérhetsz! MONIKA — Hát kérem talán? HERBERT — Á, dehogy, te nem szoktál követelni, te nem teszel szemrehányásokat. — Amellett soha nem beszéltünk érzelmekről. MONIKA — Te, Herbert, te még nem is tudod, hány éves vagyok! - Harminchét. HERBERT — Ezt igazán nem volt nehéz kiszámítani. Ha Stefan tizennyolc... (MONIKA csak nevet, nevet.) (HERBERT) De hát ez engem soha nem izgatott. — Mióta ezeken a külső szereléseken dolgozom, még soha nem voltam így együtt egy nővel. Ilyen sokáig és ilyen harmóniában. MONIKA — Szóval te számoltál! — Kérdezd hát meg végre, mi van Stefannal! De hát ez téged nem érdekel. Te kívülálló vagy, téged nem lehet kiborítani. Te vagy a jóságos bácsi, aki csokoládét hoz,és belopja hozzánk a végtelen, szabad külvilág illatát. — Ó, Herbert! De rémségesen rohadt ez az egész! - Stefan ismét meglépett. Most még jelentsd ki, hogy úgy hozzád nőtt, mintha a fiad lenne. Vannak neked egyáltalán gyerekeid, Herbert? Istenem, csak tudnám, miről beszéltünk hónapokon keresztül! HERBERT — Ameddig az ember szeret valakit, nem számít se az idő, se a szó. MONIKA - Csak egyszer látnálak, amint leveted ezt a rendíthetetlen álarcodat! HERBERT — Mintha egypályás sztrádán hajtanánk... MONIKA — Á, ismét a világfi, aki rejtvényekben fejezi ki magát! Figyelem, figyelem, Herbert, a brémai szupermen most bemutatja legújabb számát: az egypályás sztrádát. Ilyen még nem volt, nem lesz, az ember csak áll, és tátja a száját, az ilyesmi... Istenem, Herbert, hát mi lesz velem? HERBERT — Az egypályás sztráda azt jelenti, hogy két autó teljes sebességgel megy egymás mellett, de csak az egyik van a helyes pályán, a másik beleütközik a szembeforgalomba. Akkor pedig... MONIKA - Elhiszem, Herbert, kár erőlködni... 38
