Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
HERBERT — Hát nem te vagy az oka, Monika, annak, hogy nem maradhatok itt. Ahhoz énnekem kéne kibújnom a bőrömből. Ez a határ nem olyan, mint egy vonal, amit csak átlép az ember,és azzal kész. MONIKA — Tudom, Herbert, világokat kellene átalakítani. — És az én fiam most ott van a két világ között. 11. kép (TINA hazajön. ANYJA és ALBERT az előkertben.) ALBERT - Nevem Albert Baumann. - Tegnap-az után, hogy az a bizonyos eset megtörtént - Stefan énnálam járt. - Én is focizok, én vagyok a csapatkapitány. Csak érdeklődni akartam, hogy hát most... Mert hogy nekünk is van nevelő funkciónk. Tetszik érteni, bizonyos fegyelmi rendszabályok... Csak hát ahhoz pontosabban kéne ismernem a körülményeket. BROCKNÉ- Kislányom, de hát hogy nézel ki? TINA — Ez kicsoda? BROCKNÉ — Egy ismerős. A Stefan barátja. TINA — Szép kis barát! BROCKNÉ — Azt mondd meg, veled mi van? TINA - (gondtalanságot színlelve) Dolgoztam, aranyos anyucikám. (A farmerjára üt.) Megkerestem ennek az árát. Most örülhetsz, anyukám! BROCKNÉ — Mit beszélsz? Mit csináltál...? TINA — Az egész roppant egyszerű. Elindulsz az állomás felé, a többi már megy magától. Egy kicsit fáj, de állítólag csak az első alkalommal. BROCKNÉ - Ezt apád nem éli túl. ALBERT - (aki nem értett semmit) Az a fiú nem huligán. Ha minden simán menne, már ismét részt vehetne az edzésen. Szükség esetén a csapat hajlandó kezességet vállalni érte. TINA — Ez egész pompás. Ezt feltétlenül meg kell hogy említse. ALBERT — Megtesszük, ami tőlünk telik. TINA — (dühösen) Akkor menjen és tegye! BROCKNÉ — Ezt apád túl nem éli. TINA — Az én apám mindent túlél. Azt se akarta túlélni, mikor a garázshoz szerzett cementjét megfújták. És akkor is meg akart halni, mikor ezelőtt két évvel csak kiváló dolgozó lett, de a várt pleesni elmaradt. Hazugság az egész. 39
