Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
magad? Elfelejtetted, hol a tükör? — Csak azért tart ki melletted, mert engem megnyomorított. — Be kell hogy valljad nekem. MONIKA - Nem Herbert volt. Csak ő ért oda utána elsőnek. És ami a kettőnk dolgát illeti, az csak úgy jött, magától. Hiszen tudod, milyen segítőkész... STEFFI — De én azt akarom, hogy ő legyen az. MONIKA — No de Steffi, mondd csak: te — féltékeny vagy rám? Egy férfi miatt? Úgy, mint egyik nő a másikra? STEFFI - Nekem csak Stefan jár az eszemben. MONIKA - Beleásod magad a vádaskodásba. Csak ülsz az ablaknál, és... STEFFI — Jobb szeretnéd, ha kiugranék? MONIKA — Megint ezek az alattomos célzások... STEFFI — Ha rászánom magam, anyám, akkor a gáz a legbiztosabb. MONIKA — Nem értem, mi megy végbe benned. Ez nem normális... STEFFI - Miért, mi normális ebben a házban? MONIKA — Idefigyelj, Steffi, jövő héten Herbertnek lesz négy szabadnapja, kitalálunk valami érdekeset, elmegyünk valahová, kikapcsolódni. Herbert majd összeállít valami szép útitervet. Hiszen ismered! STEFFI — Én ne ismerném? MONIKA - Gonosz, rosszindulatú gyerek vagy te. Igazi... STEFFI — Nő, anyukám. Hiszen te mondtad, hogy a férfit irigylem tőled. Akkor pedig már nem lehetek gyerek. MONIKA — Ha egészséges volnál, majd adnék én... STEFFI — Csak a fejemet üsd, anya. Ott még elbírom. Csengetnek. MONIKA - Na végre. Ez biztosan Stefan lesz. (De — aKárcsak előző nap — ismét F RAHM hadnagy érkezik, a KISÉRŐjével.) F RAHM — Hogy mindjárt a tárgyra térjünk, Löfflerné asszony: a fia... ismét szökésben van. Vakbélgyulladást színlelt. Kötelességünk szerint orvoshoz vittük, ő pedig útközben megszökött. Igen. Holott az égvilágon semmi indoka nem volt rá. A fájdalmai pedig - abszolút hitelesnek látszottak. — Nem szeretném, ha ugyanazokat a kérdéseket kellene föltennem, mint tegnap. Tehát? STEFFI — Csak Tinához mehetett. MONIKA — Te hallgass. FRAHM — Brock kisasszony a harmadik óra után elhagyta az iskolát. A szülei nem tudnak semmiről. 35
