Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
MONIKA - Hát idáig jutottam. A fiam büntető eljárás alatt és szökésben. A lányom gyűlölködik és vádol, mint egy ellenség. És az élet... FRAHM — Löfflerné asszony, nem tartozik a hatáskörömbe,és szándékomban sem áll, hogy családi vonatkozásaiba avatkozzam, de mondja csak: mielőtt a fia nekiment Brock polgártársnak, voltak-e nézeteltérései, vele, vagy általában a gyermekeivel? - Minden lehetséges indítékot fel kell derítenünk. És meg kell őt találnunk. A fia, úgy láttam, nagyon érzékeny. Tegnap én hallgattam ki. MONIKA — (teljesen elveszíti önuralmát) Lehet, hogy maga ezt furcsának találja, de én azt az embert szeretem! Nem az autóját szeretem, és nem a pénzét, és nem a holmit, amit hoz, és nem is azt, ahonnan jön, és egyáltalán... FRAHM KÍSÉRŐJE: Miről tetszik beszélni? MONIKA — Tudják azt maguk, hogy én miről beszélek, tudják maguk azt nagyon jól. — És azóta minden — minden összedől körülöttem. — Ha száz kilométeres körzetből a legrohadtabb stricit választottam volna, és azzal élnék együtt, fele annyi bajom se lenne belőle. FRAHM KÍSÉRŐJE - Szíveskedjék ezt pontosabban kifejteni! STEFFI — Semmit se mondj, anya! Semmit nem kell mondanod. Ezek csak Stefan miatt vannak itt. FRAHM — Löfflerné asszony, önnek is az a véleménye, hogy a fia minden valószínűség szerint a barátnőjéhez igyekszik? MONIKA - Tulajdonképpen mit akar tőlem? Hogy bemártsam a saját fiamat? FRAHM — A helyzet most ismét ugyanaz, mint tegnap volt. MONIKA — Ez nem igaz. Hiszen önként jelentkezett! FRAHM KÍSÉRŐJE — Hölgyem, maga nem akar megérteni bennünket. Van esetleg valami panasza ránk? MONIKA - Ide hallgasson, fiatalember, én ismerem azt a módszert, amivel itt próbálkozik, volt benne elég részem. És mondhatom, hogy torkig vagyok vele. FRAHM — Kérem, Löfflerné asszony, uralkodjék magán! MONIKA - Mióta szoktak maguk kérni? - Megyek,és megpróbálom a fiamat megkeresni, többet nem ígérhetek. - Maguk pedig - tegyék a maguk dolgát! 36
