Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
8. kép TINA és SILKE délelőtt, iskolai szünetben. SILKE az ablaknál titkon cigarettázik. Egy táblán: „Otthoni fogalmazás: ,Mit jelent ma forradalmárnak lenni?' Lásd tankönyv 191 — 194. o." SILKE — Délelőtt nem bánom, ha esik, legalább nem kell lemenni az udvarra. A fiúk a tizenkettedikből újabban mindenkire rámásznak, akiről tudják, hogy kijár az állomásra. - Délután viszont annál míszebb; a sok tócsa felfröcsköl az ember lábára, és még fel is lehet fázni tőle. — De hát szólj már valamit! — Megint le vagy passzolva, vagy mi a csuda ütött beléd? Azon problémázol, hogy ebből itt (a táblára mutat) mi az istent lehet kihozni? — Én már kisütöttem: egyszerűen átmásolok a könyvből minden harmadik mondatot. És ha az ember két oldalnál többet ír, a kutya se olvassa el. Ha szépen írt, ötöst kap, ha rondán, négyest. — Ennél zseniálisabbat te se tudsz kiagyalni. — Na mi van? 4 Újabban nem állsz velem szóba? TINA — Fáradt vagyok. SILKE - Hát még én! A mostani hapsimat nagyon csípem. De ő is engem. Képzeld, már olyasmiket fecseg, hogy milyen lesz, ha majd együtt élünk. Megjegyzem, ő volt az első, akitől egy százast kaptam. — Megmutassam? TINA — Ne. — És ezt az embernek kell kérnie? SILKE - Ha rászánod magad, észnél kell lenned. Mert különben egy darab szappant vagy egy csomag rágógumit nyomnak a markodba, és úgy otthagynak, mint... Vigyelek magammal? TINA — Á dehogy. Csak úgy kérdezem. SILKE — Ha az ember egyszer végigcsinálta, utána már rá se ránt. És ha már kinn vagyunk a placcon, nem mindegy, hogy dumálunk-e róla, vagy csak sumákolunk? Újabban már a Birgit is kijár. De nem értem, te miért lennél rászorulva. Hiszen neked ott a Stefan, a nagy szerelmed, és tőle megkapod ajándékba mindazt, amiért nekünk le kell feküdnünk. TINA — Annak az ügynek vége. SILKE — Ne haragudj. És te vagy ő... 32
