Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)

TINA — Mi az, összevesztetek?

STEFAN - Herbert csak vendég és kész. És az anyám ezt képtelen felfogni. Én mondom neked, rémes, ha az ember az ő korában úgy beleesik valakibe, mintha tizenöt éves lenne.

TINA — Ó, te bölcs aggastyán.

(Két asszony.)

I. ASSZONY - Tegnapelőtt láttam a fiú anyját az ABC-ben. Azzal a bizonyos férfival. Tudja, mit mondok én magának? Az egy szimpatikus ember. Mintha idevalósi lenne. Az ember el se hinné, mikor annyi mindent összebeszélnek azokról odaát.

II. ASSZONY — Csak azt ne mondja nekem, hogy maga szerint ezt csak úgy

megúszhatják. Az ilyesmit nem lehet sokáig büntetlenül művelni. Előbb-utóbb megint itt marad az a nő egyedül, csak épp a jó hírét vesztette el, méghozzá örökre.

I. ASSZONY — Nem beszélve a gyerekekről! Hogy ez micsoda hatással lehet rájuk! Minden szempontból, hadd ne soroljam...

(Lányok.)

I. LÁNY - Odanézzetek! Tina és Stefan.

II. LÁNY - Úgy látszik, ez komoly.

III. LÁNY — Aha, már ősz óta együtt járnak.

I. LÁNY — Azért ez se fenékig tejfel. Jóképű srác a Stefan, de még egy diszkóba be nem tette a lábát. A foci meg a könyvek — ez a mindene.

II. LÁNY — Pedig Tina igazán nem volt ilyen.

I. LÁNY - Úgy látszik, kicserélődtek a sejtjei.

III. LÁNY - Biztosan nem fizet rá.

I. LÁNY — Hát neki nem is kell az állomásra járni egy farmerért.

TINA - Ne hagyd elfelejtenem, hogy küldjék valamit Stefiinek.

STEFAN — Stefiinek nem kell semmi. A születésnapi buliját is lefújta,és ajándékot se akar. Azt se tűri, hogy szóba hozzák.

TINA - Egy sminkkészletet akkor se fog visszaküldeni. Elvégre már tizenhat éves.

STEFAN — Értsd már meg, Tina, Steffi hovatovább az egész világot gyűlöli. Naphosszat ott ül a törött csípőjével az ablaknál, és nem is akarja, hogy másképp legyen.

TINA -De hát mit mondanak az orvosok? Ugye van még remény?

STEFAN — Ő nem akarja, hogy legyen.

11