Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) rás és jajgatás hallatszik. Vénushoz)

Visszakivánkozol?... Oda le? (Venus nevet) Ó persze, bocsáss meg, tanitóm, hiszen te nem is tudhatod, mi van odalent. (Néró átöleli Senecát és valósággal odavonszolja a föld alatti üreg rácsához) Nézz csak le, jámbor férfiú... Látod, ezek mind a halál fiai... Az ám, amikor Róma utcáit jártad, bizonyára felfigyeltél a tömegre és az égő fáklyákra... Megkérdezted legalább, miért van ma ébren a nagy Róma?

SENECA Nem, császár.

NÉRÓ Persze, persze, te fölötte állsz minden haszontalanságnak, téged nem érdekel semmi evilági. Én mégis fölvilágosítalak. Tudod, holnap nyitom meg ezt a cirkuszt. Nem akarok dicsekedni, de magad is láthatod: ez lesz Róma legnagyobb cirkusza. És a szenátus természetesen úgy döntött, hogy tiszteletemre az itteni játékokat "Néróidénak" kell nevezni. Szerintem találó elnevezés, ugye? "Nerónia", jól hangzik, nem?... És most pillants le, tanitóm: ezek a föld alatti fickók fogják megnyitni a Neróniát. Ezek a pompás leventék kijönnek ide az arénába, és vadállatokkal fognak verekedni. Azok majd cafatokra tépik valamennyit, akik pedig ép bőrrel megússzák, egymást fogják lekaszabolni a gladiátori viadalban... Nézd, most még milyen vidámak.

Üvöltés a mélyből.

Megparancsoltam, hogy adjanak nekik mindent, mi szem-szájnak ingere. Bort vedelnek és annyit zabáinak, amennyi beléjük fér.

Női sikoly.

8