Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
(NÉRÓ) Látod, hogy hancuroznak a kurvákkal? Úgy nézd, hogy ezek Róma legdrágább szajhái».* Mit szólsz hozzá, micsoda szakértelem! Egyébként ezek a gladiátorok is az én metamorfózisom termékei. A halálraítélteket egy éjszakára császárokká változtattam. És látod, nevetnek... Boldogok... Nem gondolnak a holnapra. Mi pedig felülről nézzük őket... SENECA És miközben átadjuk magunkat a kedvtelésnek, bennünket is... néznek felülről... NÉRÓ Igen, igen, és ők is... nevetnek... SENECA Hiszen egy a sorsunk "ezekével". Caak az övék reggel teljesedik be... a miénk valamivel később. NÉRÓ Micsoda bölcsesség! (nevet) "Valamivel később"* Telitalálat! Jegyezd meg ezeket a szavaidat, Seneca, Tehát ’’valamivel később"? (Átöleli Venust) Ez a lány onnan jött,.. És milyen szép! Petronius, a költő avatta fel... Szegény Petronius... (Venushoz) Mutasd meg nekünk, hogyan álltái helyt a harcban, ott lent! (Senecához) Ne haragudj, de a beszéddel . hadilábon áll... Olyan szép, hogy azonnal működésre kényszerítik. Ettől aztán elfelejtett beszélni! Venus a csípőjét riszálva bemutatja, hogyan harcolt. Nagyszerű! Venus mozdulatlanságba dermed. De én, földi isten, csak ráparancsolok, és látod, rögtön átváltozik! Hát nem csodálatos? Már át is változott! Metamorfózis! 9
