Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) a mi büszkeségünket és dicsőségünket, a nagy római szenátust. És a szenátus egyhangú szavazattal kimondta, hogy Sporus, a fiú mától kezdve leánynak tekintendő, (Ámor hangosan nevet) A napokban feleségül veszem. Zseniális, igaz? Éljen a szenátus! A beszédet! A beszédet! (Csattan a korbács )

SZENÁTOR-LÓ (hadarva) Rómát fel lehet gyújtani! Le lehet rombolni házait! És Róma mégis állni fog! Mert városunkat nem a falak és a tetők teszik hiressé, hanem a szabadság, a törvény és az igazság, mely dicső ősi szenátusunkban ölt testet, A római nép élni fog, mig él a szenátus! (A szenátor nyerit)

NÉRÓ Ez aztán a csődör! Az ám, ez is rendkivül sikeres

metamorfózis volt. Képzeld, a bölcsesség világitó napját, Antonius Flavus szenátort lóvá változtattam! És most az istállóm egyetlen állásában egyszerre van egy csődör is, meg egy nagy szenátor is, Uj fajtát sikerült nemesitenem, Szivbéli barátod volt, Seneca. A tanitóm barátja. Ezért a "Cicero" névvel ruháztam fel ezt a vedlett vén gebét, annak a másik kedvencednek az emlékére. Hát nem zseniális?

Csattan a korbács, a szenátor nyerit.

De nem értem be ennyivel. Folytattam az átváltoztatást... Vigyázz, mert az első kettőre nem jöttél rá!,.. Pedig én mindent számon tartok, tanitóm... Tehát találd ki, mi volt a harmadik átváltoztatásom. (Int, s Venus nehézkesen feláll) Nézd, milyen szép! (Venus imbolyog, odatámolyog Néróhoz)

Bocsásd meg neki, hogy olyan esetlen. Nehéz csata után van, elhiheted. (Venus nevet. A mélyből si-7