Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) így megromlott a látásod? Ez egy elragadó leányzó# (Ámor riszálja magát) Nézd ezeket a ciciket.•• Ezeket a fiatalos, kemény combokat..# Nos? (Seneca hallgat.) Most már látod, hogy lány? (Fenyegető hangon) Kérdeztem valamit... Látod, hogy lány, tanítóm? (Csattan a korbács, a Szenátor-ló felnyerit) Utoljára, Seneca... Egy vén gebe és egy fiatal lány áll előtted... Nyisd ki jobban a szemed, (tagoltan) Látod őket?

Seneca hallgat. Hosszú szünet. Néró hirtelen elneveti magát

és megöleli Senecát.

NÉRÓ Mindennek az az oka, hogy rég nem jártál a fővárosban. Begubóztál a villáidba. És sült vidéki lett belőled! Zsémbes vidéki medve!... És az eredmény: fogalmad sincs a legfrissebb római eseményekről* De én ezt is megbocsátom a tanítómnak... Figyelj, mindent megmagyarázok. Emlékszel gyermekkoromban sokszor meséltél nekem... a kandalló melegénél... mindenféle metamorfórzisról... csodálatos átváltozásokról, amelyekkel oly szívesen el— játszadoztak a mi nagy isteneink... A nagy Jupiternek például gyerekjáték volt egy nimfát átváltoztatni kecskévé... ciprusfává... vagy patakká. Tudod, a napokban eltöprengtem a dolgon. Nem akarok szerénytelennek látszani, de utóvégre én, a hatalmas császár, földi isten vagyok... Miért ne próbálhatnám ki én is a metamorfózist, mint az égi istenek? Például, mint tudod, meghalt a feleségem, Octavia... Ó szegény Octavia... És nagyon hiányzik egy feleség. De mondd meg nekem: kit vegyek el? A nőkben olyan könnyen csalódik az ember. És akkor eszembe jutott a metamorfózis. Elhatároztam, hogy azt a fiút, akit te is ismersz, Sporust átváltoztatom lánnyá. Óriási, ugye? Hogy hogyan csináltam? Összehívtam törvényhozó testületünket,

6