Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(SENECA) Mi lett a római népből, amely a tele gyomor kedvéért hajlandó vérben és gyalázatban élni! Hitvány idők!" Én pedig ezt teszem hozzá, Luciliusom:

Ó szánalmas csőcselék, mely nem gondol a jövővel... És majd ha a nagy Róma elpusztul... mert el fog pusztulni... az akkori csőcselék nem azokat a császárokat átkozza majd, akik kiirtották a legnemesebb családokat, akik a katonákat adományokkal, a népet fényűzéssel rontották meg és Rómát gennyes daganattá betegitették, hanem az utolsót, azt a szánalmas és ártatlan uralkodót, aki alatt a katasztrófa bekövetkezik!" (elhallgat)

NÉRÓ És itt vége az élet komédiájának. Mindent felolvastál, tanítóm.

SENECA De te azt állítottad, császár, hogy röviden összefoglaltad, mi a tanulság leveleimből, amelyeket halottaktól ragadtak el. Valójában azonban itt nincs semmiféle tanulság. Egyszerűen néhány levelet megkurtitottál, másokat összevontál. És az eredmény: életünk időrendes folyamata, semmi több. Márpedig tanulságra szükség van, ezzel egyetértek. Minthogy tanítód vagyok, kötelességem segíteni... Elmondom a tanulságot.

Szünet.

Luciliushoz Írott utolsó levelem tartalmazza. Ezt a levelet már nem volt időm elküldeni. De minden sorára emlékszem, császár. (A szokásos szenvtelen hangján) "Luciliusom, tegnap gondolatban felidéztem mindazt, amit leveleimben Írtam neked, és elképedtem. Ilyen szégyent! Lehetséges, hogy nem is olyan rég ilyen voltam? Mennyire elhomályosítja az elmét és a lelket a hiábavalóságok hajszolása!

61