Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(SENEGA) Hogy lealázta magát egykor a nagy Cato, amikor beleavatkozott a római pártharcokba! Bizonyára ő is azt hitte, mint korábban magam is, hogy a nép üdvéért küzd, amikor részt vesz a szánalmas marakodásban, Hogyan vélekedjék a bölcs az efféle becstelen civakodásról? Hidd el, egyetlen római párt sem ér annyit, mint a bölcs nyugalma. Mert csak a nyugalom, egyedül a nyugalom ad módot rá, hogy az igazságról elmélkedjünk,,, S hogy mit * tesz a császár, kit gyilkoltat meg Tigellinusszál egyetemben, s hogy mit hoz számunkra a holnap - nem mindegy? A jelenre gondolj, A jövőd felől nem te rendelkezel, Megajándékozlak Horatius becses sorával: "Tudjuk-e, adnak-e a mai naphoz az égiek újat, adnak-e holnapot is?" írod, hogy tegnap megölték Antonius Pompeiust,,. Sajnálom őt. De mit számit?

Ha nem ölik meg, vajon nem ért volna véget az élete? Bizony, Luciliusom, a halál mindenkit elér: Pompeiust is, bennünket is,,, és hóhérainkat is. Mindenkinek le kell vetnie ezt az ideiglenes testi burkot, hogy hazatérhessen, Pompeius előbb ért haza. Csak ennyi történt. Ezért is örülök mostanában az öregedés legkisebb jelének is. Boldogan tapasztalom, nap nap után hogyan töri át testem védelmét az öregség, utat nyitva a fegyveres halálnak. Hamarosan hazaérek.,. Irod^. hogy tegnap halálra kínozták Lucius Sullát. Őt is szánom. De nem hagyom, hogy a gyáás elraboljon megharcolt nyugalmamtól. Itt a felhők, patakok és hegyek között, megértettem: a világ igazsága egy felsőbb igazságben rejlik.

A mélyből üvöltés hallatszik.

SENECA Azt kérdezed: akkor hogyan fordulhat elő a világban rablás, gyilkosság? figyelmeztetés ez az em-62