Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) Mert aki egészséges (gúnyosan felnevet), az ól.

Csak egyet nem értek, tanítóm. Miért szólongatod folyton Antonius Flavus szenátort? Hol látod a bölcs Flavust?

(Seneca hallgat. A többiekhez)

Látja még valaki a tiszteletreméltó szenátort? (szünet) Tévedtél, tanítóm: Antonius Flavus szenátor nem muslica, hogy ne lehessen észrevenni... Meg aztán mit keresne itt a te öreg barátod, a bölcsesség napja, Antonius Flavus szenátor?... Éjszaka van, biztosan az igazak álmát alussza az ágyában... Itt nincs más, csak én, Néró, a tanítványod. • •

(Venusra és Ámorra mutat) Meg ezek a gyönyörű lányok... (Az öreg szenátorra mutat) No meg ez a kivénhedt csődör... (Csattan a korbács, a szenátor nyerit) Nézd, bögöly szállt a tomporára... És el akarja kergetni a farkával. (Csattan a korbács, és az öreg szenátor mindezt eljátssza) Sikerült.

De milyen esetlenül, Uggyel-bajjal. Hiába, az öregség megviseli a lovakat is, akárcsak az embereket. (Ismét csattan a korbács, a szenátor nyerit. Seneca közönyösen nézi a jelenetet) Úgy örülök neked, Seneca... Hát még ezek itt! (Ámor és Yenus felé biccent. És abban a pillanatban, mint egy ördögfióka, Seneca elé perdül Ámor.) Felismered ezt a bűbájos arcot, tanítóm?

SENECA Természetesen felismerem, császár. Ez a fiú a te

fiatal rabszolgád. Sporus. Amióta elhagytam Rómát, kissé megnőtt, és most könnyebben leolvasható az arcáról a romlottság.

NÉRÓ Miket zagyválsz össze ma, Seneca! Hol van itt fiú?

Ez neked Sporus? (Ámorhoz) Gyere ide, kicsikém. (Ámor fintorogva odamegy) Nézd meg jobban, tani-5