Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(SENECA) fékezéséhez türelem kell. Csak a türelem és az erkölcsi intelem tudja meglágyítani a lelkét. Ne feledd, hogy ott áll mellette annak a Tigellinnsnak az árnyéka, aki szitja bűnös gondolatait. És bér ez a mániákus Tigellinus továbbra sem mutatkozik a nyilvánosság előtt, tudom, hogy naponta találkozik a császárral. Mennyi erőfeszitést és ékesszólást igényel a harc a császár leikéért. Ó, ha nem a haza sorsáról lenne szó, rég hátat fordítottam volna a gyűlöletes Rómának! Milyen boldog vagyok most Baiaeban, bár el kell tűrnöm sok olyan kellemetlenséget, amelyek mindennaposak divatos üdülőhelyeinken. Szállodám pontosan egy gyógyfürdő fölött áll. Kora reggel az ablakom alatt az egészségesek nagy lármával tornásznak, a betegek nyögnek, a szolgák kurjongatva lótnak-futnak a törülközőkkel, valaki pedig átkozódva püföli a tolvajt, aki ellopta ruháját. Éjjelente a tó felől érkező lárma riaszt fel, ahol estétől hajnalig harsog a nők sikongása és a férfiak trágár kiabálása. Bizony, a mi férjes Pénelopéink Baiae üdülőhelyen nem sokáig hordják erényövüket. De mindenért kárpótolnak a naplemente órái, amikor a szinek fátyolosak, de lenyügözőek. A lehanyatló, haldokló nap látványától nyugalom és harmónia tölti el a lelket. És az ember ismételten rá ébred: nem, nem halunk meg, csak elrejtőzünk a természetben. Hiszen a lelkünk örökéletü... Ó bár mihamaabb révbe jutnánk! Mi másra vágyakozhatnánk? Mit sajnálunk ezen a világon? A bor, a méz, az osztriga izét?

De hiszen mindezt ezerszer élveztük már. Vagy a szerencse adományait, amelyeket, mint az éhes kutyák, egészben habzsolunk be és az izüket nem érezzük? Ez mind hiábavalóság... Indulás! Indulás! Elég volt a vendégeskedésből! Túl sokáig maradtunk. Hajóra! Hajóra!”

54