Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(HÉRÓ) necéhoz) Btocsáss meg... No és mit válaszoltál nekem? Mit?

SENECA (erőltetett nyugalommal) "Minden elmúlik, császár*

Megírtam a beszédedet# Nemsokára itt lesznek a szenátorok, és felolvasod#. Gyűlölték az anyádat# Melléd fognak állni, császár,"

NÉRÓ (megsuhintja a korbácsot) A beszédemet, Cicero!

SZENÁTOR-LÓ "Összeesküvést lepleztünk le. Az volt a tervük, hogy megölik császárotokat és megsemmisítik a dicső szenátust... Rómát felgyújthatják, de újjá lehet építeni. Hiszen Róma lelke nem a falakban, nem a háztetőkben van. Él a római nép és áll a fenséges Róma, smig él és érintetlen a szenátus. Ezért aki kezet emel a császárra és a szenátusra, Rómára emel kezet# Fájdalommal és keserűséggel közlöm veletek, szenátorok, hogy az összeesküvés élén anyánk állott, Agrippina. Megvetéssel áldoztam fel ezt a hitvány nőszemélyt a római szabadság oltárán."

NÉRÓ Kolosszális! Ah milyen hatásosan, milyen érzéssel

olvastam fel a beszédedet! (csattan a korbács)

SZENÁTOR-LÓ "Az istenek óvjanak meg számunkra, hatalmas császár" - tízszer.

Kiabálás a mélyből: "Éljen a császár, a hatalmas császár!"

SZENÁTOR-LÓ "Mindig ilyen császárra vágytunk, mint te vagy" - tízszer# "Te vagy a császárunk, apánk, barátunk és testvérünk. Te vagy a legbölcsebb szenátor és a legjobb császár" - hússzor, (csattan a korbács) Szenátorok! Javaslom, hogy szavazzunk meg ajándékokat az isteneknek, hálából a császár és a haza

51