Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

SENECA (megpróbál kibontakozni az ölelésből) Néró! Nagy császár!

NÉRÓ (még hevesebben öleli) Ugyan, tanitömésterem! Másoknak császár vagyok, de neked tanítványod# Néró, a szófogddó tanítvány, semmi több.

(ügy engedi ki öleléséből Seneoát, mintha ellökné magától) Meleg éjszaka van, te meg hogy bebugyoláltad magas, mesterem... Beteg vagy?

SENECA Az öregség, császár. Kihűlt a vérem. Esténként magamra veszek két tunikát, egy vastag tógát, gyapjumellényt, bepólyálom a derekam és a lábszáram, mégis fázom. (Végre észreveszi az öreg szenátort* Seneca arcáról meghökkenés olvasható le, de ez csak egy pillanatig tart. Hiszen csak egyetlen arckifejezés jellemző rá: a közönyé.) Ürülök, hogy láthatlak, Antonius Flavus szenátor.

A szenátor hallgat, mintha süket volna. Kinos csend.

Seneoa kénytelen maga megtörni a kinos hallgatást.

(A szenátorhoz) Engedd meg, Antonius ELavus barátom, hogy azzal a régi üdvözlettel köszöntselek, amely őseink naiv, jámbor leveleinek kezdő sora volt í

"Ha egészséges vagy, minden rendben, én egészséges vagyok..."

Ismét szünet. Ekkor Néró felemeli a korbácsát, és az öreg szenátor félreérthetetlenül... felnyerit. Seneca arcára rémület ül ki, de nyomban ismét szenvtelen arcot ölt.

NÉRÓ (fennkölten) Milyen pompás üdvözlet, tanítóm! A

nemes egyszerűség fuvallata árad belőle. Ó, a mi derék őseink! Milyen biztonsággal ragadták meg a lényeget. "Ha egészséges vagy, minden rendben."

4