Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
HÉRÓ ügy van, úgy van, szóról-szóra ezt sikoltozta a mama, amikor megpillantotta halott Britannicust. I Venus (átöleli Néró térdét) Én nem akarokI Pélek! Nem akarok! NÉRÓ Pontosan Így! Mintha csak a mamát hallanám! Hogy meg volt rémülve, szegény, azon a napon, (ellöki Venust) Folytasd, Seneca... Mi pedig eltakarítjuk a hullákat. (Arrébb vonszolja Ámor könnyű testét.) SENECA (ismét szokásos szenvtelen hangján) "Luciliusom! Minél drágább egy hajé rakománya, gazdájának annál fontosabb a tenger nyugalma, s annál hálásabb Neptunusnak ezért a nyugalomért. így van ezzel a bölcselő is: szüksége van az állam nyugalmára, hogy nyugodtan elmélkedhessen és hálás annak, aki békével ajándékoz meg bennünket... Ezért gyarapítóm oly buzgón Néró hatalmát és magasztalom uralkodását!" VENUS (kiabál) Én nem akarom! Nem akarom! NÉRÓ Folytasd csak, folytasd, Seneca! SENECA "írod, hogy az ifjú császár züllött és részeges? Viszont féltőn óvja a szenátus tekintélyét. A birodalomban béke van. És első Ízben fordul elő, hogy csakugyan a szenátus adja ki a törvényeket. Azt irod, a császár kiirtja egész családját... Viszont amióta ő uralkodik, nem forog veszélyben a polgárok élete és szabadsága. Teljesen megszűntek a politikai perek... És emlékezz csak Tiberius - Caligula - Claudius rettenetes korára!" NÉRÓ Mennyire tetszik nekem ez a csökönyösen ismételt ( 46
