Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) Te pedig dúsgazdag vagy, és a legnagyobb tisztelet övez*«« Bizony, Seneca, nem az itt a kérdés, hogy meghalsz-e, hanem hogy hogyan.«• "Mindent meg kell vizsgálnunk", amint a bölcs Szókratész szerette mondogatni, akinek az aranyköpéseivel gyerekkoromban annyit gyötörtél. Csak utána számolok el veled... De sietnünk kell, hogy mindennek a végére járjunk, mielőtt Tigellinus megérkezik. Mert a fizetséget én szabom meg, de ő adja ki. Észrevetted, Seneca, hogy mindig várunk valakire? Előbb négy bölcsre, a barátaidra... most pedig Tigellinusra... Gyermekkorunkban várjuk a felnőtt kort, azután az öregséget... A halandók osztályrésze a várakozás... Nos, lássunk dologhoz!

Ámor Senecához lép és szótlanul átnyújt egy tekercset.

SENECA Mi ez, császár?

NÉRÓ A Luciliushoz Írott leveleid. Pontosabban szólva:

részletek a leveleidből. Röviden összefoglaltam a leveleidből kiolvasható tanulságot, úgy, amint egykor tőled tanultam... Tekints bele... Ezek a te szavaid?

SENECA (futó pillantást vet az Írásra. Nyugodt hangon) Ezek az én szavaim, császár.

NÉRÓ Akkor olvasd fel hangosan... Ezek pedig... (elhallgat, Ámort figyeli)

Ámor fura járással Senecához megy, szorosan mellé áll.

NÉRÓ (mintha csodálkoznék) Mi történt vele? Figyeled,

Seneca?.,. Csak nem?! (Ámor énekel) De igen! Metamorfózis!,.. Átváltozott! Felismered? Ez már nem

31