Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

SZENÁTOR-LÓ Utána a szemközti lelátóról negyvenszer ezt kiáltják: "Mindig ilyen császárra vágytunk, mint te vagy*" Aztán valamennyi lelátóról egyszerre harsogják: "Te vagy a mi császárunk, apánk, barátunk, és testvérünk* Te vagy a legnagyobb szenátor és a legjobb császár*" Nyolcvanszor* (ismételgeti)

NÉRÓ Elég*** És ekkor kezdődik a taps* Ó hogy szeretem

a tapsot! Te nem vagy szinész, Seneca, nem tudhatod, milyen érzés hallani az örömrivalgást* Mintha hájjal kenegetnének, amikor felcsattan a taps. (tapsol) Hát még a gyors, pergő taps. (tapsol) De a legkellemesebb és legszebb az ütemes vastaps* (tapsol)*.. Végül elhagyom az arénát, elfoglalom a helyemet, és hallgatom a szűnni nem akaró, fergeteges vastapsot. És ekkor hátulról hozzám lép... pontosabban mondva: hozzám lépett volna... négy férfiú* A te négy bölcs és derék barátod: Antonius ílavus szenátor, Lateranus konzul, Piso sze* nátor és Lucanus, a költő. Én mámorosán hallgatom az ovációt. Ekkor Piso szenátor letérdel és átöleli... pontosabban mondva: átölelte volna... a térdemet. Közben a nagy Lucánus átnyújt egy engem dicsőítő költői levelet. Én, jámbor lélek, mit sem sejtve kibontom a tekercset, olvasom. Ekkor Lateranus konzul hátulról rám veti magát és lefogja a kezem. Antonius Plavus szenátor pedig, a negyedik barátod, szivembe döfi a tőrt.

Csattan a korbács, a Szenátor-ló nyerít.

NÉRÓ (üvöltve) Nem! Nem vagy többé Cicero! Ismét Antonius ílavus szenátor vagy, egy mocsok, aki meg akarta gyilkolni a császárát! No lássuk, mutasd be, hogyan akartad csinálni! (őrjöngve tőrt nyom a szenátor kezébe) Szúrj le hát! (üvölt) Döfj!

26