Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
(NÉRÓ) (feltépi a tógáját) Tessék, ölj megl Nincs itt senkii Csak Seneca! Seneca, a cinkostársadI Akit Róma Uralkodójának akartok megtenniI Ha kell, 6 is hajlandó hátulról ledöfni a tanitvárnátI (Sivit) "A hasamba döfd!" Anyám is ezt kiáltotta a gyilkosainak# Gyorsabban, te mocsok# A szenátor eldobja a tőrt, félreáll, nyerit. NÉRÓ Te szemét! Ilyenek a mai Brutusok! Ó szánalmas kor! (teljesen nyugodt hangon, mintha a korábbi beszélgetést folytatná) Tegnap hajnalban kaptam meg a jelentést az összeesküvésről. Mit gondolsz, tanitóm,mihez fogtam? SENECA Járatlan vagyok hasonló ügyekben, és nem tudhatom, mit tett a hatalmas császár. NÉRÓ Persze, az lett volna a legegyszerűbb, ha mindegyiket lecsukatom. Ezt csinálta volna minden császári elődöm... De én nem. Én ismerem a kort, amelyben élek. Manapság fölösleges bármit is tenni: elegendő úgy intézni a dolgokat, hogy az öszszeesküvők tudomást szerezzenek az összeesküvés leleplezéséről. És kész! A régi időkben, persze, az ilyenek azonnali lépésre szánták el magukat: elsőként támadtak vagy egyszerűen megszöktek... Nem úgy a maiak... Ezek bezárkóztak a házaikba és várakoztak, majd önként hajtották a fejüket pallos alá. Befeküdtek pompás fürdőkádjukba és hivták az orvost. Te vagy rá a tanú, Seneca: én csak elküldtem hozzájuk egy centuriót... És amikor megzördült a kapujuk, azonnal felvágatták ereiket, de előbb végrendeletükben alázatosan rám hagyták a vagyonukat, rám, a gyilkosukra, hogy megkíméljem hitvány fattyaikat!•.. Mert ebben a városban 27
