Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(HÉRÓ) dekelnek. (vidáman) Különben mit papolunk itt folyton a halálról?.,. Beszélgessünk valami vidá­mat hr ól. Például a holnapi napról. Képzeld, reg­gel egész Róma Lateranus, Piso és Lucanus halálát fogja tárgyalni... No meg a tiédet, persze. Saj­nálni fognak benneteket. De nem túlságosan. In­kább örülnek majd. Hogy ők életben maradtak. A halandók már ilyenek. No és délre el is felejte­nek benneteket. Mert megkezdődik a nagy látványos­ság, a Nerónia. És a mi derék római népünk... min­dent elfelejt, a barbárok betöréseit, az állam­ügyeket, mindent. Holnap délben már csak a kocsi­­verseny fogja érdekelni. Képzeld el, az egész vá­ros befér ebbe a cirkuszba. Őrséget is állíttat­tam, nehogy rablások forduljanak elő, hiszen egész Róma kiürül... És tudod, mit ötlöttem ki? A kocsiverseny után pompás állatviadalt rendezünk: elefánt fog harcolni orrszarvúval, oroszlán tig­rissel... No és aztán ők lépnek porondra (a mély­be mutat), a mi derék halálraítéltjeink, a gladi­átorok. A mélyből üvöltés, kiabálás hallatszik. NÉRÓ (A Szenátor-lóhoz) Cicero! Beszélj, te vén gebei Mondj nekünk valami oiceróit! SZEHÁTOR-LÓ Nincs semmi, ami olyan hasonlatos volna a mi ha­talmas Rómánkhoz, mint a gladiátori viadal!... Csodálatos látvány a cirkuszi küzdelem! Bátran meghalni és bátran ölni: ez a római polgár két legfőbb erénye. Nézzétek, a legyőzött gladiátor maga tartja oda torkát a győztes ellenségnek. Ki­ragadja a kardot a győztes megremegő kezéből és rettenthetetlen bátorsággal sajátkezüleg döfi ma­gába. Halálmegvetés és életszeretet: ez a gladiá-23

Next

/
Thumbnails
Contents