Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(HÉRÓ) dekelnek. (vidáman) Különben mit papolunk itt

folyton a halálról?.,. Beszélgessünk valami vidámat hr ól. Például a holnapi napról. Képzeld, reggel egész Róma Lateranus, Piso és Lucanus halálát fogja tárgyalni... No meg a tiédet, persze. Sajnálni fognak benneteket. De nem túlságosan. Inkább örülnek majd. Hogy ők életben maradtak. A halandók már ilyenek. No és délre el is felejtenek benneteket. Mert megkezdődik a nagy látványosság, a Nerónia. És a mi derék római népünk... mindent elfelejt, a barbárok betöréseit, az államügyeket, mindent. Holnap délben már csak a kocsiverseny fogja érdekelni. Képzeld el, az egész város befér ebbe a cirkuszba. Őrséget is állíttattam, nehogy rablások forduljanak elő, hiszen egész Róma kiürül... És tudod, mit ötlöttem ki? A kocsiverseny után pompás állatviadalt rendezünk: elefánt fog harcolni orrszarvúval, oroszlán tigrissel... No és aztán ők lépnek porondra (a mélybe mutat), a mi derék halálraítéltjeink, a gladiátorok.

A mélyből üvöltés, kiabálás hallatszik.

NÉRÓ (A Szenátor-lóhoz) Cicero! Beszélj, te vén gebei

Mondj nekünk valami oiceróit!

SZEHÁTOR-LÓ Nincs semmi, ami olyan hasonlatos volna a mi hatalmas Rómánkhoz, mint a gladiátori viadal!... Csodálatos látvány a cirkuszi küzdelem! Bátran meghalni és bátran ölni: ez a római polgár két legfőbb erénye. Nézzétek, a legyőzött gladiátor maga tartja oda torkát a győztes ellenségnek. Kiragadja a kardot a győztes megremegő kezéből és rettenthetetlen bátorsággal sajátkezüleg döfi magába. Halálmegvetés és életszeretet: ez a gladiá-23