Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(ÁMOR) Seneca házához. Az osztag közeledtére Seneca öszszehivta valamennyi tanítványát. Aztán beült a fürdőkádba, és felvágta az ereit. Miközben folyt a vére, mindvégig a taniványaival beszélgetett, végül a bölcs Seneca kiadta lelkét. Felesége követni akarta az örökkévalóságba: ő is felvágta az ereit. De őt megmentették.

HÉRÓ Fenséges vég, méltó Senecához, aki sohasem félt a

haláltól.

/MÓR A történteket elmeséltem a cirkusz előtt ácsorgó

tömegnek. Azóta egész Róma Seneca haláláról beszél.

HÉRÓ Milyen kísérteties minden ezen a világon, tanítóm.

Az élet csupa metamorfózisok láncolata, semmi több. Milyen ingatag minden. Az ifjú Sporus-e ez itt vagy egy fiatal lány? Szenátor vagy ló? Szajha vagy erényes Yesta-szüz? Ki tudja, ki ismeri ki magát? Lám, itt állsz elevenen, miközben az egész város tele van a halálhíreddel, (súgva) Mert ez volt a legújabb metamorfózisom. Miközben velem beszélgettél, átváltoztattalak halottá.

SEHECA (higgadtan) Ez volt a fizetés? Ezért hivattál Rómába, hatalmas császár?

HÉRÓ Fogjuk rövidre. Azt már minden részletre kiterjedően tisztáztuk, hogyan haltál meg a történelem számára. Most azt kell eldöntenünk, hogyan halj meg a valóságban... Állj! Egy pillanat! Bocsáss meg! Hiszen még egy kérdés eldöntésre vár: miért halsz meg? Milyen bűnödért?

Seneca hallgat.

HÉRÓ Persze, persze, téged az ilyen apróságok nem ér-22