Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
(NÉRÓ) szakítottak bennünket. Milyen szépen beszéltél a halál megvetéséről. Folytassuk, tanitóm? SENECA Szívesen.•• Emlékezz, hogyan jöttél a világra, mint vonakodtál, ellenkeztél, de anyád méhének egy erős görcse a világra lökött... NÉRÓ Anyám... Szegény anyám... SENECA Elhagytad a meleg anyaméhet, és megcsapott a föld szabad levegője. Felsikoltottál a kemény kezek érintésétől, mert megrettentél az ismeretlentől. Miért félünk hát, amikor arra készülünk, hogy egy másik ismeretlennel találkozzunk, elhagyván az élet meleg méhét? Hiszen egyszer már átestünk ezen a félelmen. Miért rettegünk ismét? Anyánk méhe kilenc hónapon át készitett fel bennünket a földi létre, miért nem értjük meg, hogy egész életünk a születéstől a halálig nem egyéb, mint felkészülés egy másfajta születésre? Ámor jön futva. NÉRÓ Jön Seneca? Ezek az ő léptei? .ÁMOR Seneca... (elhallgat) Néró a Szenátor-lóra pillant. A Szénátor-ló nyerit. NÉRÓ Micsoda?... Seneca is? Amor szomorúan hallgat. NÉRÓ No hallod!... Ez már nem is nevetséges! AMOR Elküldtem egy centuriót meg egy testőrosztagot 21
