Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) állni nevetés nélkül... Lucanus is hivatta*.•

ÁMOR (rázkódik a nevetéstől) Hivatta az orvost.

NÉRÓ (hasát fogja a nevetéstől) És felvágatta az ereit... És az egész vagyonát...

.ÁMOR (a földön fetreng a nevetéstől) Terád hagyta, hatalmas császár, terád! (a nevetőgörcs lassan megszűnik)

NÉRÓ (Seneca mellére borul) Bocsáss meg, tanítóm! Hiszen tudod, hogy már gyerekkoromban is fordított reflexeim voltak: amikor mások simák, engem ráz a nevetés.•• Hidd el, én is bánkódom.•• Bizony, árvák lettünk! (kiált) Árvák lettünk!... Látod, hogy kell vigyázni a nyelvünkre. Azt mondtad: "Rég alszanak." Az istenek meghallották és micsoda kalamajka lett belőle. Szomorú... De hol az az átkozott Tigellinus?

ÁMOR Tigellinus útban van, császár.

NÉRÓ Csak jöjjön meg Tigellinus... (Ámorhoz) De mit

tegyünk? Kivel beszélgessen a legbölcsebb Seneca? Három legjobb barátja átsétált az örökkévalóságba. Akad-e az élő rómaiak között, aki méltó rá, hogy Senecával beszélgessen? Szerintem csak egy valaki. Maga Seneca! (Ámorhoz) Azonnal küldjétek a bölcs Senecáért!

Seneca meg sem rezzen.

ÁMOR Úgy lesz, császár, máris küldök Senecáért. (elfut)

NÉRÓ Ilyen borzalmas éjszakát! Ennyi vér... De félbe-20