Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(ÁMOR) nal hivatta az orvosát és felvágatta az ereit...

NÉRÓ De hát miért? Miért?

ÁMOR Senki sem tudja, császárom. Piso szenátor végrendeletet hagyott, amelyben egész vagyonát reád testálja, hatalmas császár.

NÉRÓ Micsoda váratlan vég! Piso szenátor! A dúsgazdag

honatya! A nagy bölcs!.•• Árván maradtunk, Seneca.

Seneca szenvtelen arccal hallgatja Nérót.

Én megértem fájdalmadat, tanítóm: az egyik barátod lóvá változott, a másik végzett magával. De sebaj, a bölcsek szövetségének két tagja még megvan. (Ámorhoz) Drágám, remélem, már elküldtél Lateremus konzulért és a nagy Lucsnusért?

ÁMOR Mór keresik őket, császárom.

NÉRÓ És azonnal ébresszék fel Tigellinust. Hol ez a

Tigellinus? Hol a titkosrendőrségem parancsnoka?

A városban szenátorok ölik magukat, ő pedig...

ÁMOR Tigellinusért is küldettem, császár.

NÉRÓ Tigellinus majd kinyomoz mindent, (maga elé) Csak

jöjjön meg Tigellinus...- (mintha mi sem történt volna) Eltértünk a tárgytól, Seneca. Tehát mi a véleményed műszaki vívmányainkról?

SENECA Egykor azt tanítottam neked, és most örömmel megismétlem; ezeket a vívmányokat elkerülhetetlen rossznak tekintem. De hiába, az emberek mindig siettek kielégíteni testük szeszélyeit. És ennek

15