Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
(NÉRÓ) átbocsátja a fényt... Vagy itt a legújabb találmányi csöveket vezetnek a falakban, és ezeken a csöveken meleg áramlik, és e házak most ugyanolyan barátságosak télen, mint nyáron,.. Őseink közül hányán, de hányán fagytak meg a házaikban! Vagy itt a gyorsírás! Azok a furcsa jelek, amelyekkel le lehet irai bármely beszédet: a kéz játszva követi a legpergőbb nyelvet is!,,. Nem, Seneca, nincs igazad. Zajosak vagyunk, igaz, beszennyezzük a folyókat, igaz, de az is igaz, hogy a legfelvilágosultabb korban élünk. Mondd, neked mi a véleményed műszaki vívmányainkról? Bejön Ámor. ÁEOR Piso szenátor... (elhallgat) NÉRÓ (vidámen) Hallom! Hallom a lépteit! Piso siet, hogy végét vesse az én unalmas szócséplésemnek, (Szünet. Ámorhoz) Miért hallgatsz, kicsim? ÁMOR Piso szenátor... Néró a Szenátor-lóra pillant. A Szenátor-ló felnyerit, NÉRÓ Lónyerités, ez rossz előjel! Bár Seneca arra tanított, hogy ne higgyek a babonákban, engem mégis elfog a remegés... ÁMOR Piso szenátorért elküldtünk egy centuriót meg egy testőr-osztagot. NÉRÓ És? És? ÁMOR A centurio odaért a házhoz. Dörömbölt... És Piso szenátor, amint meghallotta a dörömbölést, azon-14
