Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)
(HÉRÓ) bocsánat, a dicső római népet... Hidd el, három barátod boldog lesz, ha ezt a gyötrelmes, álmatlan éjszakát felcserélhetik a legbölcsebb rómaival való beszélgetésre. (Ámorhoz) Hivd őket, bogaram, gyorsan. Ámor elfut. Tehát hogy miért hivattalak? (barátságosan) Azért hivattalak, mert meg akarlak kérni: gyere vissza, (hadarva) Térj vissza Rómába, Seneca. Egyedül vagyok nélküled. Elegem van Tigellinusból. Abból az átkozott vérszomjas Tigellinusból. Miért nem akarsz velünk élni Rómában? Miért? SENECA Bocsáss meg, nagy császár, de itt nincs nyugalmam. Minden hajnalban a pénzváltó ocsmány kiabálása riaszt fel. Alighogy lehunyom a szemem, megszólal a kovácsmühelyben a nagykalapács. Hány kéz kopácsol, hány torok bömböl itt! És a levegő? Mit lélegzünk be itt? A konyhák füstjét. És a Tiberis? Vess egy pillantást a Tiberis vizére! És most, hogy a te nagylelkűséged jóvoltából kristálytiszta patakok mellett élhetek, a természetben... NÉRÓ Peleiek! Mindjárt megfelelek! A mélyből röhej hallatszik. Sikoltozás. Néró a rácshoz fut, letekint a mélybe. Megáll az ész! (Visszamegy Senecához) Bocsáss meg... Igazad van, szennyezzük folyóinkat, tönkretesszük a természetet, zajt csapunk. De ne feledd, tanítóm, hogy olyan korban élünk, amilyen még nem volt. Ha például az őseink, akik sötétben vakoskodtak, látnák házaink ablakaiban az üveget, amely 13
