Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) hivattalak Rómába? (tagoltan) Nem találod ki?

(Szünet. Hirtelen barátságosan) Hiányoztál nekem! Mind annyiunknak hiányoztál, de te nem szeretsz bennünket! Még metamorfózist sem akarsz velünk • játszani... (megáll, felemeli a karjait, pátoszszál) De mit beszélek én metamorfózisról! Hogy lehetek ilyen feledékeny? (Ámorhoz) Ó istenek, házigazda létemre meg sem kínálom a kedves vendégemet! Nem gondoskodom táplálékról... Mi is jelenti a táplálékot egy filozófus számára? Az okos szó, mi pedig holmi ostoba metamorfózisokkal traktáljuk! (üvölt) Azonnal idehozni Seneca négy legbölcsebb beszélgetőtársát... Először is: Antonius Flavus szenátort... Jaj, bocsáss meg, Flavus szenátort nem lehet, ő lóvá változott... Igen, igen... De a többi hármat igen, ők megmaradtak! Azonnal küldjétek a bölcs Seneca három leghűségesebb barátjáért: Piso szenátorért... Az aranyazáju Lateranus konzulért... És természetesen Lucanusért...

A mi büszkeségünkért, Róma nagy költőjéért, Lucanusért... Ó Róma kedvence, ó drága Lucanus. (Ámorhoz) Küldj mindegyikért egy centuriót. (simogatja Ámort)

SENECA Kár volna háborgatni őket, császár. Ezek a tiszteletreméltó agg férfiak rég alszanak.

NÉRÓ (nevet) Hogy mondtad? "Rég alszanak?" Újabb telitalálat. (rázza a nevetés) Miket beszélsz, Saneca? Ki képes ma aludni? Magad is láttad: mindenfelé tömeg... szekerek zörgése... Hát lehet itt aludni? Kedves polgártársaink este óta az én cirkuszom bejáratainál tolonganak. Hogy reggel elsőnek foglalhassák el a legjobb ingyenhelyeket. Úgy üvöltöztek, hogy háromszor kellett egy osztagot kivezényelnem, hogy zavarják szét ezt a csürhét...

12