Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

(a NŐ várakozón tekint a FÉRFIRA)

Na mit nézel igy? Arról van szó, hogy Borka nem Tatyjánát vette feleségül.

NŐ Hogy-hogy nem Tatyjánát? Az nem lehet. . •

Ugratsz?

FÉRFI Eszem ágában sincs. Egy aspiráns leányzóval lépett frigyre. Szépnek ugyan nem mondható az ara, de nagyon józan teremtés, és copfja is van. Rá sem ismernél Borkára. Kelleti magát, sürgölődik, és réveteg szemmel bámul a világba. Kész röhej. És egészen odavan a lány hajáért. Könyörgött neki, hogy az egész társasáig előtt bontsa ki a copfját. Szó se róla, szép látvány a derékig érő haj. Főként most, hogy mind rövid hajat viselnek. . . Egyébként a fene tudja, Borka boldognak látszik, de én egész este úgy éreztem magam, mint akinek a fogát húzzák. Talán azért is tintáztam be. . .Te közben nem voltál itthon?

NŐ Igen, Leningrádban voltam, kiküldetésben. De ne

beszélj másról. Egészen elképesztett, amit mondtál.

FÉRFI Az anyósom is Leningrádba kirándult. Nem akadtatok össze a Nyevszkin? Remek asszony. Fiatalos, jó megjelenésű, kedves.

NŐ Ülj le, és magyarázd el az egészet.

FÉRFI Mit kell ezen magyarázni? Szakitottak, ennyi az

egész. Gyerekük, szerencsére, nincs. Ez persze

nem nagy vigasz. Egyébként Tatyjána nagyon okosan viselkedett.

8