Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)
NŐ (halkan) Valentyin, én beszélek. . . Már. . . aludtál. Felébresztettelek? FÉRFI (gúnyosan) Szóval tegeződtök? Nézd a kis ártatlant ! NŐ Valentyin. • . Kedves. . . FÉRFI (meglepődve) Kedves? NŐ Azért telefonálok, mert. . . Meg kell mondanom valamit. . . Nem, nem történt semmi különös. Nyugtalan voltál miattam? Hogy ki van nálam? (tanácstalan karmozdulatot tesz) Csak. . . csak én. . . Nincs itt senki. Igazán. Nem hiszed? FÉRFI Ez képtelenség! Képtelenség. . . NŐ (mint a visszhang) Képtelenség Valentyin. Végiggondoltam az egészet (lihegve, szaggatottan beszél, hosszú szünetekkel) Nem, semmi bajom. • . De nem lehet. Ne haragudj rám. Megértettem. Többé nem találkozhatunk. Soha. Ez az egész csak félreértés volt, nagy tévedés. Persze, az én hibám. . • (elhallgat) FÉRFI (hátralép) Elment az eszed! NŐ Ne is telefonálj többet. Igen, végleges. Tudom, mit beszélek. . . Bocsáss meg nekem, ha tudsz. . • FÉRFI Bocsáss meg?. • • Ez hajmeresztő! Te kérsz bocsánatot? Te? Tőle? NŐ Nagyon kérlek, hagyj. • • Nem mondhatok mást. . . Jó, tekintsd úgy, hogy nem akarok. Gondolj rólam amit akarsz, nekem mindegy. • • Többet ne telefonálj ! Azért mert. . . mert vége. . . 80
