Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

FÉRFI (most már teljes magabiztossággal) Megmondani

Gyimkának az igazat.

HŐ Erről szó aem lehet. Gyimka megszokott engem,

nálatok idegennek erezné magát. Csak bajotok volna vele, a feleséged nem bimá elviselni.

FÉRFI Majd megpróbálja, Nem lesz könnyű. De legalább

nem veszitem el.

NŐ (izgatottan) Te nem ismered Gyimkát. Esküszöm,

még sok mindent nem mondtam el róla.

FÉRFI (ridegen) Ez nem változtat a helyzeten.

(az órájára pillant, a fejét csóválja)

NŐ Nem is tudom, szeret-e téged egyáltalán. Ne haragudj, hogy kimondom, de igy igaz. Egyébként te vagy az oka. Tudom, ez most nem tartozik ide. De el fog szökni tőletek, meglátod. Csak annyit érsz el, hogy megfosztod az anyjától. Még nagyon tapasztalatlan és ugyanakkor kíméletlen ahhoz, hogy megértse. így is annyi bajom van vele, hátha még megtudja. • . Tönkreteszed ezt a gyereket]

FÉRFI Nincs más választásom.

NŐ (kétségbeesve kitör) Egyfolytában hazudsz ! Bolondot csinálsz belőlem. Törődöl is te Gyimkával! Hónapokig feléje sem néztél. • .

FÉRFI Mert nyugodt voltam. Tudtam,hogy te mellette

vagy.

NŐ (kétségbeesve) De hiszen én itt maradok. Hova

tűnnék? Mi változik meg?

FÉRFI Tudod te azt nagyon jól. Hagyjuk abba. Elég volt.