Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

NŐ Örült vagy! Tönkreteszed, ot egész életére. Azt

hiszed, a feleséged hajlandó lenne?. • • Nálatok jobb volna Gyimkának?

Ez esztelenség, értsd meg. Ebertelenség igy elbánni egy gyerekkel. Gyimka hozzám szokott.

FÉRFI (kárörömmel) Aha, aha, értelek már. . • Te a

dolognak mindig csak az egyik oldalát látod. Gondolj arra, hogy Gyimka előbb-utóbb úgyis megtudja az igazat. Nem tőlem, természetesen, de hát ahogy mondják, az igazságot a tyúk is kikaparja. Ha például feltűnik a láthatáron Xira.

Mit fog akkor gondolni rólam Gyimka? Hogyan fog rám nézni?

NŐ Hogyan?

FÉRFI A történtek után tisztelni fogja-e az apját? Aki

tulajdonképpen idegenekre hagyta.

NŐ Idegenekre? Azt mondtad. • • idegenekre?

FÉRFI Mindig tudtam, hogy nagy szinész veszett el benned. Emlékszem, valamikor szinjátszó csoportban

szerepeltél. Mit is játszottál? Valami naiv leányzót. Nem Oféliát?

(a NŐ szótlanul néz)

De ez nem fontos. Csak úgy az eszembe jutott. • Azt akarom mondani, hogy nem mondhatok le Gyimká ról. Nem veszthetem el a fiam tiszteletét.

NŐ (kétségbeesve) De hát miért veszitenéd el, miért

(a FÉRFI makacsul hallgat, hogy ezzel is fokozza a NŐ kétségbeesését)

Mit akarsz tulajdonképpen?

70