Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Lehet, hogy ostoba vagyok, de én úgy érzem, hogy ez nem véletlen, hogy én is felelős vagyok érte, hogy valamiképpen én vagyok az anyja. Mi lett volna vele nélkülem? Nem tudom, mit hoz a jövő, de szorongok, • • Gyimks nehéz gyerek volt. Magam előtt látom a kis fejét a párnán, a homloka tűzforró. . . Tejet, tejet, meleg tejet! De ha rajta maradt a föle, kiköpte a padlóra. "Milyen gyermekbetegsége volt a fiának?" Istenem, inkább úgy kérdezhetné, milyen gyermekbetegsége nem volt. Szövődményes kanyaró, skarlát, tüdőgyulladás szinte, minden télen. Folyton hajadonfőtt járt, a kesztyűje csurom viz. • •

(a NŐ odemegy a FÉRFIHOZ. A FÉRFI felnéz rá)

FÉRFI (lassan) Ilyesmiért senkit nem Ítélnek el, pedig az lenne a helyes.

NŐ Kit kellene elitélni?

FÉRFI Te vagy az oka mindennek. A te bűnöd.

NŐ Mi az én bűnöm?

FÉRFI Gyimka. Te kényeztetted el, te rontottad meg,

az ostobaságoddal. Gazembert neveltél belőle, csirkefogót. Képes megütni egy lányt. . • Fogsz te még csodálkozni. • • különbre is vetemedik ez ’még. Az ilyennek javitóban a helye. Igen, javitóintézetben.

NŐ (ráveti magát a férfira) Térj észre! (rázza a

vállát) Hogy mondhatsz ilyet? Hogy tudsz ilyet mondani?

FÉRFI Nem birom tovább. . • (homlokára szorítja a kezét) Kidőltem. Üss agyon, tégy velem, akit akarsz. • •

NŐ Kedvesem, engem is meggyötört ez a nap. Miért

kínozzuk egymást? Mire jó ez?

65