Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

(megöleli a FÉRFIT. Megsimogatja a haját, az arcát)

FÉRFI (tehetétlenül, gyermekes hangon) Legyen szived!

Borjukovnak ne szólj semmit. Jó? Kérlek. . .

Ígérd meg. . . Esküdj meg. • . Megesküszöl?

(a NŐ próbálja megérteni, gondterhelten figyeli a FÉRFIT) Megegyeztünk?

NŐ Természetesen. Csak nyugodj meg. Minden rendben

lesz.

FÉRFI (kitör) Különben, a pokolba mindennel! Nem érdekel! Mondj el neki mindent! És mindjárt Gyimkának is! Miért kell lassú tűzön pörkölni az embert! Elég volt, vége! Én magam világosítom fel Gyimkát.

NŐ (maga elé emeli a karját, mintha védekezne) Elment az eszed! Gyimkának elmondani? Gyimkának?

Soha !

(a NŐ hátrál, a FÉRFI belép a fénykörbe)

FÉRFI (izgatottan) Csak képzelődtem. Vagy mégsem? Végre megmozdult benned valami. Megijedtél volna?

De mitói, mitől? Ezt tudnom kell. Felfoghatatlan. Kimeredt a szemed, elakadt a lélegzeted. Attól ijedtél meg, hogy Gyimka megtudja? Lehet. De nem, ettől nem lehet igy megrettenni. Mit számit, ha megtudja? Tehát nem csak erről van szó. Nem bizol a Borjúban? Lehetséges. . . Ez meglehet. . . Talán az új házasságod csak egy cémaszálon függ, könnyen elszakadhat. Az ilyesmit ti hamar megértitek. A női ösztön. • . Tehát attól félsz, hogy hoppon maradsz. Vagy a régi emléktől nem tudsz szabadulni? Talán ezt az egész cirkuszt csak azért csináltad, hogy engem visszaszerezz? Miért is ne?

66