Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

NO Hát persze ! Piros és fehér csikók. Nem volt mivel letakarnunk. Olyan kihivéak voltak a csikók. • .

FÉRFI És milyen széles volt az a sezlon. Hm . .

NŐ No persze. Az összecsukható vaságy után.

FÉRFI És milyen sok vendég járt hozzánk. Nem is értem,

hogyan fértünk el annyian abban a lyukban.

NŐ Gyimka a szekrény mögött aludt. Megtiltottam a

dohányzást. De a fiúk a markukba rejtették a cigarettát és a zakójuk ujjába fújták a füstöt. Nagy lókötők voltak!

FÉRFI Te meg folyton benyitottál a szobába és szaglásztál.

NŐ Mert csakugyan disznóság volt, amit csináltak.

FÉRFI Esténként sétáltunk.

NŐ Szerettem a naplementét. Az a kedvenc napszakom.

Olyankor azt mondtad: világit az arcom.

FÉRFI Világit. Mert olyan fehér a bőröd, mint a tej,

sápadt. És lágy. . . no ne bőgj, ne bőgj, légy szives. . .

(Gyengéden magához vonja. A NŐ a FÉRFI mellére hajtja a fejét)

FÉRFI Eszküszöm neked, te vagy egyetlen igazi. Te vagy

az életem. Mindenki más csak kitérő, zsákutca, így jött ki a lépés, nem tehetek róla. De még

semmi sem késő. Talán jobb is igy. Nehéz volt,

de a hasznunkra vált. Próbára tettük magunkat és rájöttünk. ...

Megértettük, hogy. . .

62